Majdnem tizennyolc éves gimnazistaként az embernek nem lehet azért mindent eladni. A középiskolai évek során nem is a tanulás a legmeghatározóbb, hanem az ember értékrendjének, személyiségének formálódása. Ha az adott anyag százszázalékos elsajátítása volna a mérvadó akkor nem ezt a blogbejegyzést írnám éppen, hanem a mellettem nyitott történelem könyvet bújnám ezerrel. Ez felettébb nagy hiba volna. Ebben az eseteben a francia forradalom eseményeit betéve tudnám, de a jelentéséről gőzöm sem lenne, ugyanis a füzetben ott szerepel a Girondiak és Jakobinusok minden lépése de a „Liberté, Égalité, Fraternité” sehol. A témában viszont nem veszek el; Victor Hugo és Madách kisegít, ha nem érteném a vázlatot, ugyanis a Nyomorultak sokkal jobb korkép mint amit a tankönyv mutat. Madách Imre érdeme a Francia forradalomban nem más mint a Kilencedik Szín. Fehér István büszke lenne talán, ha tudja mennyire meghatároz engem az a fél év ami alatt sikerült egri diákként az ő irányításával színpadra vinni az Ember Tragédiáját. Danton és Robespierre neve ismerősként jött szembe az órán, sőt még idézni is tudtam a színt hiába telt el két és fél év.
Miután átrohantunk a Napóleoni érán következtek az Újkor eszméi élen a Liberalizmussal. Ma hallottam egyik tanárnőmtől egy nagyszerű megfogalmazást miszerint a liberalizmus az értékek megbecsülése, szeretete és csodálata, mindegy honnan jön, ki hozta létre. Ha ez hibásan cseng az csak azért lehet mert angolról magyarra, ráadásul emlékezetből fordítottam. Ezzel szemben a történelem órai emlékeimből inkább az anarchia szinonímájává vált a liberalizmus. Ezt számomra csak az tudja tetézni amikor a demokráciát pejoratív szóként használják és a szocializmust degradálják. Ekkor az óra közepén előtúrom a táskámból George Orwell 1984-ét és a tizedik oldalra lapozok:
" A háború: Béke
A szabadság: Szolgaság
A tudatlanság: Erő".
Ilyen sorokat olvasva végigfut rajtam a hideg (pedig kabátban ülök a fűtetlen teremben). A háborús helyzet az újonnan épített Nátó-drót kerítésnél halmozódik fel, a szabadság nézőpont kérdése és ezt a nézőpontot a pénz tologatja á-ból bé-be. A tudatlanság pedig ott van a buszon, az utcán, a boltban és még Alma Mater falai között is lesből támadja le az embert. Igen-igen erős ország ez. (Vagy az egész világ ilyen?)
Nem lenne fair sem skatulyákat alkotni sem globálisan mindenkit elítélni és igaz sem volna mert egy (majdnem) tizennyolc éves lány nem lehet az egész emberiség bírája. A tudatlanságot viszont még kénytelen vagyok tovább fűzni egy gondolattal: "Az államtitkár személyében jó barátot, hűséges bajtársat és elszánt harcost kapott." Aki erre ráismert az tudja, érti. Aki nem az a hvg-nél vagy az origón, de még a Youtube-on is tájékozódhat.
Szabad asszociáció folyamán a politika és a történelem kombinációja egészen Petőfi Sándorig vezet engem:
"Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!"
A XIX. század költőinek ez a versszaka addig nem veszti érvényét míg be nem teljesülnek sorai.
Folyt. Köv.
forrás: http://hvg.hu/gazdasag/20150728_Jo_kader_valthatja_Vida_Ildikot_a_NAV_ele
No comments:
Post a Comment